Szofi blogja

Hát… tegap nem voltunk sétálni, mert csak tanulgattam, de ma tettünk egy nagy kört, az Alcsi-Holt-Tiszánál, ahol szinte még teljesen szűz hó volt… Hát igen, akinek kutyája van, főleg ha hóbolond (mint én) akkor az a gazdi törölheti a szótárából a szűz hó fogalmát. Kocsival mentünk, de a vasút előtt vagy 20 percig álltunk, mert folyamatosan jöttek a vonatok. Vonaaaat!! Egyáltalán nem voltam rosszul, még a nyálam sem folyt, pedig nagyon rázós úton mentünk. Csak ámultam és bámultam a szép fehér táj láttán. Aztán végre odaértünk, és a Gazdiék rögtön elengedtek, egyáltalán nem kellett pórázon mennem. Sokat fényképeztek, játszottunk, meg találkoztam két érdekes pulival, meg kiszagoltam egy előttem elfutó nyúl útvonalát… Aztán a Gazdi-apa rájött, amikor már majdnem sötét volt, hogy nincs meg a kulcsa, úgyhogy amíg láttunk valamit azt keresték a Gazdival. Aztán megvártuk amíg Gazdi-anya hazaér, mert nem tudtunk bemenni a házba. Persze én jól eljátszottam a kolbászommal, a Gazdi meg a Gazdi-apa meg a fűtött házról álmodoztak… Hát, van ilyen. Na, elég lesz, beszéljenek inkább a képek:

erdőből figyelek:

gyönyörű volt a táj:

vááágta:

szagot fogtam :

piros kendős nyakörv :

na ki a legszebb kutyalány a vidéken?

van ám nézés:

túrok :DD :

fáradt mosoly:

szomorúpofa: hát ti nem jöttök?

Gazdival:

el, el a messzeségbe…

őrült roham fel a Holt-Tisza partján :

kémlelem a messzeséget…

autóban :

na ennyi lenne mára…
jók legyetek!