Szofi blogja

szijasztok!
Hát, tegnap mentünk volna a hegyekbe, a hatalmas hóba, de alighogy Szolnokhoz elértünk, 2x is kidobtam a taccsot… Nagyon rosszul voltam, pedig az utóbbi időben már bírtam az utazást. Szóval visszafordultunk. Otthon kicsit regenerálódtam (vagy mi) és utána Dorka-gazdi tett rám nyakörvet meg pórázt, és sétáltunk egy hatalmasat. A szokásos útvonalon mentünk, ki a szántóföld közepébe, de most a kis dombnál nem fordultunk vissza, hanem továbbmentünk. Elég közel jártunk pár tanyához, mert arra vitt az út, és a Gazdi már tudta hogy ott kutyák lesznek, úgyhogy minden szilárdat felkapkodott amit útközben talált: egy ősrégi műanyag üveget meg egy hatalmas botot. Egy hatalmas komondor ugatott az egyik tanyánál, és láttam, hogy egy kis fekete száguld felénk az úton, így a Gazdi kiadta a parancsot: Futás! Én persze csak játéknak vettem. Szerencsére nem jött utánunk a kis fekete, úgyhogy folytattuk a sétát. Elég közel jártunk a 4eshez, úgyhogy Dorka-gazdi hatalmas eszemre gondolva pórázra vett. Sokáig a 4es mellett mentünk, de aztán megláttam a gátat (meg egy nyulat) és rögtön ismerős lett a hely. Átmentünk a gáton, de most nem a vasút felé mentünk, hanem le a Tiszához, az ártéren. A Gazdi megint elengedett, úgyhogy felfedezhettem ezt a számomra ismeretlen területet. Mondanom sem kell, hogy imádtam. :DD Szépen lementünk a Tiszáig, ahol keresztülverekedtük magunkat a sűrű ártéri erdőn, és ott volt hirtelen a naaagy Tisza folyó. A Gazdi folyton hógolyókkal dobált, én meg össze-vissza rohangáltam előlük… Aztán majdnem lecsúsztam a meredek parton bele a jeges folyóba… Kíváncsi lettem volna, milyen a víz, na meg nagyon szomjas voltam. De a Gazdi rám szólt, úgyhogy visszamentünk a kis dűlőútra. Kiderült persze közben, hogy rendes ösvény/csapás is volt a kis erdőben, nem kellett volna a bundzsiban mennünk… Látszik, hogy a Gazdinak is annyi esze van, mint nekem. :DD Ha nem kevesebb… Szóval visszafelé mentünk, és a szántóföldön láttam vagy 20-25 őzet egy csoportban… Ha a Gazdi nem mutatja őket, lehet hogy észre sem veszem, olyan távol vannak. Na szóval visszamentünk a 4esig, ott mentünk a felüljáró tövében, aztán a vasút mellett átjöttünk a felüljáró alatt, ahol jött egy vonat. Imádom a vonatokat. Aztán a szokásos útvonalon hazajöttünk.
Este hatalmas hó esett, úgyhogy Gazdi-anya meg Gazdi-apa sétálni akartak a hóesésben, és engem is elvittek. A Gazdi nem jött. Találkoztam két goldennel, meg a gazdáikkal, akikhez persze rögtön odarohantam egy kis simiért. Rég láttam már rajtam kívül igazi goldent, mert falun szinte egy sincs… Csak róluk tudok. Na szóval az “ősökkel” is tettem egy nagy sétát, aztán este kijött a Gazdi is, és játszottunk az utcán, meg a kertben. Tiszta jó volt a hatalmas hó meg hóesésben. Dorka-gazdi hógolyókat dobált, én meg azok elől rohangáltam, néha meg incselkedtem… Aztán a Gazdi komolyra vette a figurát, és tanultunk. A “marad”-ot egész konkrétan, és én lángész már az elején is megértettem, hogy ha fekve maradok, akkor fincsi falatokat kapok.
Nos, azt hiszem elég lesz. Holnap megint írok.
Addig is jók legyetek!