Szofi blogja

Archive for február 5th, 2010

ilyen voltam kicsiben…

hmm.. kissé bealudtam a kert közepén

akkor is a gazdihoz a legjobb hozzábújni… első estémen kint aludt velem =)

pincurin

óó az a kis puha játéktévé.. még mindig imádom (azt a szép kis bokrot azóta már rendesen leamortizáltam)

ilyen pofival élni… higgyétek el, nagyon nehezemre esik :))

)

amikor az emberből (bocs, kutyából) már kezdenek kibújni a rosszalkodásra való hajlamok… nehéz őket leplezni :DD

a tökéletes kép

a Gazdihoz vágtatok :))

na ki a legszebb?

első csontom elástam ám a kert végébe^^ csak nem tudom már hová

na legyen ennyi elég a nosztalgiázásból… ugye milyen szép kiskutya voltam? a fű ugyan már nem lesz ilyen szép zöld tavaszra meg nyárra, mert kitapostam, meg pár bokrot szétszedtem, de hát, ez van

jók legyetek!

Halihó!

Elég régen írtam utoljára, de nagyon elfoglalt vagyok az utóbbi időben, no meg a Gazdim is, aki nem ért rá, hogy leírja az általam lediktált szöveget… Na szép. Sikeresen megkaptam az első veszettség elleni oltásomat, ami egy kicsit jobban fájt mint a többi, de túléltem. 6 hónapon belül kell visszavinni még 1 ismétlőre, aztán már csak 1 év múlva. Kaptam egy bilétát is, amin van valami szám, hogyha valaki megtalál, akkor a doki bácsi meg tudja mondani, kié vagyok meg ilyenek… bonyolult ez nekem. =) a Gazdi rá is akasztotta a nyakörvemre, kicsit idegesít, mert csilingel, de ezt is túl lehet élni… Hosszú sétákra járunk Dorka-gazdival, aki néha nem annyira élvezi a sétát mint én, lehet hogy a hideg miatt.. csak azt nem értem, miért nem rohangál ő is utánam, a szántóföldek közepén? majd ráveszem egyszer. Jó kis hó van errefelé, imádom. Dorka-gazdi már napok óta mondogatja, hogy a hétvégén elvisznek a hegyekbe kirándulni, ahol még nagyobb hó van.. Már alig várom!! Jut eszembe, a Gazdi vett egy sípot, aminek valami rettentő magas hangja van, és most azt tanulgatom (egyébként ő is) hogy hogy is lehet azzal bármit is csinálni. Most a behívást tanulom, már egész jól megy, de azért van, amikor jobban érdekelnek a szagok, az őzek, meg a nyulak mint a síp… Meg a komoly apport gyakorlást is tanítja a Gazdi, mert sehogysem akarom neki visszavinni a dolgokat.. Illetve visszavisszem, csak nem adom oda.
Voltunk a Holt-Tiszán, ami jól be volt fagyva, és hatalmasat csúszkáltam rajta. Szerencsére nem sokan voltak, így simán el lehetett engedni (ugyebár a kóros embermániám miatt vigyázni kell velem :P). Először nem tudtam, miért csúszik ki a lábam alól a talaj, amikor meg akartam állni, de a végére többé-kevésbé stabil voltam. A Gazdi valami furcsa cipőben járkált, aminek nagyon, de nagyon vékony talpai voltak, és amikor rohanva (és csúszva) közeledtem felé, mindig kiabált, hogy Állj!, mert majdnem feldöntöttem. Egy kijelöletlen léket is sikerült megtalálnom, és fantasztikus Sophie módra sikerült belecsúsznom a hátsó lábammal, űűű de nagyon hideg volt… A Gazdi meg a Gazdi-apa nagyon beparáztak, de engem annyira nem érdekelt, szerencsére gyorsan megszáradtam. Na, szóval nagyon élveztem.
Most megyek, a hétvégén még írok.
Minden jót,
Szófia^^

utólag:

itt van pár kép

milyen kis komoly tudok lenni, mi?

Dorka-gazdival nem ám Dorka-gazdi debil feje a lényeg, hanem az én entellektüel kinézetem :))

visszanézek

ennyi a Holt-Tiszás képem.. de jövök egy csomó mással!