Szofi blogja

Hát elérkezett ez a nap is. Kicsit rossz itt hagyni, de jobb lesz így. Persze az oldal megmarad, bárki visszajárhat, én is vissza fogok járni nosztalgiázni. Szóval az új blog címe:

www.szofiahercegno.blogspot.com
Tessék majd átírni annak, akinek ki vagyok téve! Mert a végén meglepődik majd mindenki, hogy miért nem írok semmit…

Aztááán… Tegnap bent voltam drága Szolnok városában, már vagy 1 hete nem jártam ott. Kissé fura volt a falusi feeling után. Volt pár elintézendő dolgunk anyával, de utána beugrottunk az egyik kisállatkereskedésbe, és vettünk egy aljszőrfésűt, illetve egy új nyakörvet. Elég érdekes a nyakörv, mert csak egy fém izébizé van rajta, így azon van a biléta, és a póráznak nincs helye. Mondjuk úgyis retipórázzal megyünk, vagy úgysincs rajta póráz. Amúgy jól néz ki. Ez lesz a nyári nyakörve, vagy legalábbis az úszós szezonos nyakörve, a kendős meg a téli, nem úszós. Mivel a kendő tisztára bebüdösödik, meg csúnya lesz, és rárakódik minden kosz, mivel a Holt-Tisza nem valami patyolattiszta.
Az aljszőrfésű… lehet, hogy nem egy furminator, de nagyon jól szuperál. Egy kisgoldennyi szőrt szedtem ki belőle vele, bár még jött volna, csak már alig éreztem a hátam. Majd holnap az új blogba teszek be képet is a viszonyokról.
Szofi kutya holnap el lesz kényeztetve. Sütök neki egy tortát, aminek a receptjét a netről lestem, illetve csirkenyak és csirke farhát lesz a menü. Büdös dögje!!! :D:D

SZÓVAL MÉG EGYSZER, UTOLJÁRA: BYE-BYE BLOGLOG!

Fogalmam sem volt, hogy mi a fenét adjak címül ennek a post-nak, úgyhogy a mai napot vettem címnek. Elbogarászgatok itt a gépen, most lett kész a videjó Szofi szülinapjára, és azt kell mondjam, ahhoz képest, hogy ez az első videjóm, egész jó lett. Egyszerű, de jó. Most menti el movie file-ként. Majd meglátjátok vasárnap. Akkor majd kielemezem… és el ne felejtsétek, hogy akkor már a blogspoton kezdünk! :)) Bár szombaton majd úgyis szólok.
Szofi kutya jól van, reggel eufórikus állapotban üdvözölt, kár, hogy nem vettem fel. Nagyon édes volt.
Egyelőre ennyi…

hogy valaki a szívedet szurkálja egy óriási késsel. Biztosan sokan voltatok már így. De ez sajnos együtt jár azzal, ha valaki állatokkal osztja meg az életét. Csak ne ilyen korán jönne el… Hogy kiről is beszélek? Dagi cicámról. Aki a szívem egyik csücske. Még csak 4,5 éves, de olyan, mintha már nyugdíjas lenne. Ugyanis gyógyíthatatlan betegségben, FeLV-ben szenved. Másfél éve tudjuk. Ugyanis azt vettük észre, hogy az ínye sorozatosan be van gyulladva, és nem hatnak rá a gyógyszerek. A doki mondta, küldjük el a vérét egy vizsgálatra… és ez jött ki. Azóta szteroid injekciókra hordjuk, az tartja fent az állapotát. Immunerősítőket kell neki adni, illetve csak pépes eledelt. Tegnap is voltunk, és a doki azt mondta, hogy rosszul néz ki. Az egykor 5,5, sőt fénykorában akár 6 kilós macskából egy 4,5 kilós lefogyott, fénytelen szőrű, vörös ínyű, a méltóságát kicsit elvesztve dorombolós, bújós cica lett. És a doki mondta, hogy bizony elérkezett ez a stádium is. Lehet, hogy majd daganatai lesznek, lebénulhat, a csontvelőjét is megtámadhatja a vírus. De minden macskánál máshogyan folyik le. Reméljük, ő nem a rosszabbik kategóriába fog tartozni. És hogy mennyi van még hátra? Fél év? Több év? Azt nem tudni. És talán ez a legrosszabb, bizonytalanságban élni.
És amikor úgy érzed, gombóc van a torkodban… amikor úgy érzed, nem tehetsz semmit… akkor a szíved szakad meg.
Elképzelni sem tudom, mi lesz majd nélküle. Annyira szeretem…

itt még nem volt semmi baj… legalábbis mi nem tudtunk róla.

2009. februárjában… jó formában volt

2009. október… már nem annyira jó formában

és végül 2010. április… napfürdő

Elkocsikáztunk ma az Alcsi Holt-Tiszához megint, szép idő volt. Szofi kutya pedig kibírta az utat taccsolás nélkül. :)) Dummy-ztunk kicsit, szép elhozásokat csinált szárazon és vízben is, bár amikor az erdőben voltunk, akkor nem hozta, ott nagyon sok volt neki az inger. Mi pléden feküdtünk, olvasgattunk, nézelődtünk. Csináltam sok szép képet, de most még nem teszem be. Amúgy majd vasárnap már a blogspoton kezdünk, mint újítás Szofi születésnapján. Amúgy kész lenne a videjó, csak zene kell már hozzá, meg még lehet h kiegészítgetem. De vasárnapig van még időm.

Hogy néz már ki?? nagy otromba lábak, félig megszáradva, a zászlói az első lábán olyanok, mintha vmi ruhát raktak volna rá, a farka tiszta kóc… :)))

Hát meg kéne szólalnom, bár nem igazán tudom, mit is írhatnék, mert nem történik velünk semmi. Vasárnap 1 éves lesz a leányzó, bár még fogalmam sincs, hogy mit kap. Mintha ő azt annyira felfogná. De azért megérdemli. Sétálgattunk ma a fagyizós kis helyünkre, én ittam citromos sörikét, amiből kapott az alkoholista leányzó is, na meg persze a fagyi sem maradhatott el. Visszafelé a csatorna melletti kis rétecskére mentünk, picit próbáltam volna gyakorolni. Vissza-visszahozta a dummy-t, de marhára nem érdekelte. Amúgy kertben 99,5%-os eredményt produkál az utóbbi napok átlaga után. Hogy mi az a 0,5%? Egyszer nem a kezembe adta, hanem előttem úgy 3 méterre ledobta. Csak ennyi.

mezőcskénk

dög

Holnap apa itthon lesz, szóval lehet hogy elkocsikázunk valahová ezzel a nagylánnyal. Lassan vénlány lesz már. Majd meglátjuk.
Jó éjt!

Csodálatos 5 napot tölthettem el a sziráki kastélyban és lovardájában. És most rossz itthon lenni. Unalmas, megszokott, egyhangú környezet, síkság mindenfelé a gyönyörű dombság helyett. De megbeszéltük, hogy jövőre is megyünk. Bárcsak már ott tartanánk. 5 paci volt, és annyit lovagoltunk, hogy folyamatos izomlázunk volt, és vízhólyagok nőttek a kezünkön a szártól. Délelőtt osztályban lovaglás volt a program, délután pedig tereplovaglás a gyönyörű tájon. 5-en voltunk csak, de így is kétfelé osztottak minket, bár mi 4-en együtt lovagoltunk mindig. Esténként hullafáradtak voltunk, bár így is mindig fent maradtunk éjfélig, filmet néztünk. Jó volt, de nagyon. Rengeteg képet csináltam, és tudom, hogy ez a blog Szofiról szól, nem rólam, attól remélem örültök a képeknek.

Piskóta, alias Süti

Ragtime

Lady gonoszkodik

Lord és Lady fogatban

Cappuccino, azaz Csacsi
(tudom, hogy homályos a kép, de olyan édes feje van rajta, hogy muszáj volt ezt betennem)

Lord nézelődik

Lord és én

vágtázunk Csacsival

Csacsival ügetünk

Szofival rekordot döntöttünk dummy elhozás terén. Bizony, 7-ből, azaz hétből 7-et, azaz hetet visszahozott. Lehet, hogy még megdöntjük ma ezt a csúcsot. Majd lekapom nektek a csajszit a nagy “munka” közben. Ügyeske. Örülök neki nagyon. :))
Sajnos a wordpress blogból nem tudom importálni a bejegyzéseket a blogspotra. De nem baj, már így is átmegyek valószínűleg. Azért sajnálom, de majd csinálok a régi blognak egy menüpontot az új oldalon.
Holnap viszont irány Szirák, hajnali 6-kor indulunk, hiszen 9-től már kezdődik a program. Napi 2×1 óra lovaglás, gyönyörű környezetben, a legjobb lovardás társasággal (bár vannak, akik nem jönnek tőlünk, és azt sajnálom). 4-en leszünk így ismerősök, de biztos lesz sok más szimpatikus emberke is. Már nagyon várom! :))
Nincs annyira izomlázam, mint vártam. Persze azért van egy kicsi, de nem vészes. Ez minden bizonnyal az oktatómnak köszönhető, aki nem dolgoztatott meg nagyon, csak kevés vágta volt (bár ebben az időjárás is közrejátszott). Szóval, csak reménykedek, hogy holnapra nem erősödik.
Na, jók legyetek, lehet, hogy azért még jövök ma. De még csomagolás, sétálás Szoffantyúval, satöbbi.

KÉSŐBB…
Teljesen elégedett vagyok a nagylánnyal, immár 10-ből 10 tökéletes elhozás! Elmentünk egy rövidet sétálni, 1-1,5 órát (igen, ez nálunk rövidnek számít), szépen jött, majdnem teljesen végig póráz nélkül. A rég nem látott kis rétecskénkre mentünk a falu végén, volt légszimat, stabilitás gyakorlás, általános gyaksi. Mindent tökéletesen végrehajtott. :)) Meg vagyok elégedve, kár, hogy pont most kell elmennem.

Üdvözletünk mindenkinek!

Megijedtem reggel nagyon, amikor láttam, hogy esik az eső. Na mondom, lovaglás elmarad. De nem maradt el. A lovasok olyan elszántak, akár a kutyások. :)) Jó volt nagyon, félek is, hogy mi lesz holnap. A lovaglás az én sportom, imádom. Hülye vagyok, hogy 7 hónapot kihagytam. De az oktatóm megígértette velem, hogy megyek minden héten legalább 1x. Úgyhogy megyek.
Szofi kutya ma olyan volt, mint aki tiszta depresszió. Olyan bánatosan nézett, hogy valami hihetetlen. Én sajnos nem voltam ma vele sokat, egész délelőtt lovaztam, délután meg Szex és New York 2 meg shoppingolás volt a program. De azért jól megfuttattam teniszlabdával az esőben. Megérdemli. :)) Szörnyű idő van megint. MIKOR LESZ MÁR NYÁR???
Egyébként, azt hiszem elcsábulok. Engedek a kísértésnek. Kaptam egy jó tippet Zara & Sally gazdijától, így a bejegyzéseim meglesznek a másik blogban is. Halleluja.
Na, üdv mindenkinek,
Dorka & Szofikutya

Hjajj annyira, de annyira csábít a blogspot. Már Szofi adatait is megírtam meg egy kis történetecskét is. Most mi legyen? Már fejlit is csináltam a másik oldalhoz. Csak egy elhatározás kéne. De akkor odalenne a sok-sok bejegyzés. Vagyis nem törlődnének, csak… Áh mindegy.
Nemrég jöttem be az “állattól”, aki tisztára szét volt esve. Beugrott, miután eldobtam a dummy-t, és elsőre nem is hozta vissza. Másodjára szépen a kezembe adta. Harmadjára úgy 3 méterrel előttem megállt, és rágcsálni kezdte. Tisztára kiakaszt.

szépen hozza

marhára nem érdekel… marhára unom.

felhők

KÉSŐBB…
Szofi kutya hangulata váltakozik, mint az időjárás. 3 elhozásból 2-t, vagy 4-ből 3-at, már nem is tudom, de szépen megcsinált. Bár útközben kicsúszott a szájából a dummy, úgy, hogy már a végét fogta, én meg azon izgultam, csak ki ne essen, mert akkor tuti lefekszik rágcsálni. De nem esett ki egyszer sem. :)) Szóval ügyi volt megint, akkor hagytuk abba, amikor szépen ment. Holnap reggel 9-re megyek lovagolni, hosszú kihagyás után, mert ugye hétfőtől lovastábor Szirákon, és nem akarok beégni… Főleg, hogy szerintem szombat után olyan izomlázam lesz, hogy megmoccanni sem tudok. Na de mindegy. Kíváncsi vagyok, mit alkotok holnap…
Jaj, el is felejtettem, hogy tegnap megkozmetikáztam a leányzót. A tappancsán igazítgattam a szőrt, meg a farokzászlóján is voltak részek, amit megigazítottam. Az első két lábán is újra szép ápoltak a zászlók (nem mintha eddig úgy nézett volna ki, mint valami hajléktalan).
Egyébként…

www.szofiahercegno.blogspot.com

Tudom, hogy nemrég írtam, de ez nem illik bele a másik mai bejegyzésbe.
Most jöttem be Szofitól egy pillanatra, át kell, hogy öltözzek meg van pár dolgom. Valami különös felindulásból kivittem magammal a dummy-t, hogy meglássam, mit csinál vele. Hát először lefeküdt vele, de másodjára csodaszépen hozta. Középen fogott rá, és egyenesen felém jött. Olyan boldog voltam! Dobtam még párat, és bár néhányszor elcsalinkázott, végül mindig nekem hozta oda. És mindig szépen fogott rá. Valószínű azért is, mert a vízben már megszokta, hogy így kell. De nagyon örülök! Egyébként már nem is ugrik be, a teniszlabdára és a dummy-ra egyáltalán nem, a kolbásszal meg nem szívatom. A dummy-ra már víznél sem ugrik be, bár vannak gyengébb pillanatai… Nem reménytelen a helyzet, azt hiszem. :))
Levinném ma a Holt-Tiszára uszikázni, de sajnos horgászverseny van, így valami új helyet kell keresnem. Az a baj, hogy a gátra nem lehet felmenni, meg a mezőkön, ahol sétálni szoktunk, ott a Tisza. Szóval majd meglátjuk, úgyis nagy felfedezők vagyunk. :))
Egyébként, akit érdekel, feltettem az elmaradott képeket egészen a Holt-Tisza II. csapó nevű bejegyzéstől. Sok szép kép van, jó szórakozást a nézelődéshez!

KÉSŐBB…
Kint vagyunk, játszunk a kolbival. Egyszer csak hallok egy nagyon erős, félelmetes hangot. Felnézek, hát látom, hogy jön egy vadászgép. Aztán megjelent még egy. És itt köröztek vagy 10 percig, már majd’ megőrültem. Szofi nagy meglepetésemre egyáltalán nem félt tőle, de felvette azt a hülye tekintetet, amikor nem ért valamit. Édes volt. Hát, remélem, ha egyszer lövésközelbe kerülünk, ott sem mutat majd semmi félelmet. Majd elválik.
Egyébként dobtam neki még napközben pár dummy-t, szépen hozta. Csak ne 3 napig tartó csoda legyen…
Hosszú sétára ma nem megyünk, mert csúnya, sötét felhőkkel van tele az ég, és ha mi elindulunk, akkor tuti hogy akkor fog elkezdeni esni. Persze egy rövid kört megyünk, majd biciklivel is szerintem.

MÉG KÉSŐBB…
Nem sétáltunk, de helyette hatalmasat játszottunk. Bepróbálkoztam a dummy-val megint. Hát, hozogatta, de amikor apa ott volt, sztrájkba kezdett. Mindig csak kettesben csinálja meg normálisan a dolgokat. Na szép. Úgyhogy képet nem tudtam csinálni sajnos a nagy áttörésről. Aztán ismételgettünk, meg tanulgattunk. Elöl-hátul átugrik a lábamon. Mondjuk ettől a gyakorlattól annyira bepörög, hogy nem lehet leállítani, és össze-vissza ugrál, körberohan a kerten. Kis dilis. Aztán egy új trükk… a meghalás. Újabban mindig szórakozik a Fordulj meg! közben (hátán fekszik, és kalimpál a lábával), úgyhogy eldöntöttem, hogy ezt is “vezényszóhoz” kötjük. Bumm! és kézjelnek pisztolyt formázok. Nagyon élvezte.
Hm, hm. Csábulok nagyon a blogspot felé, már csináltam egy oldalt, mert kíváncsi voltam, milyen lehetőségek vannak. Hát, nagyon megtetszett, csak akkor mi lenne az itteni sok-sok infóval, képpel, bejegyzéssel?? Még át kell gondolnom.